Magyar Konyha
Nem értem.
Nagyanyáink száz évekig vedelték a tejet, hájat sütöttek, zsíros szalonnákat és szaftos húsokat toltak az arcukba, mindeközben pálinkát és bort ittak, mindehhez puha házilag sütött kalóriadús fehérkenyeret ettek, nagy-nagy szeleteket. Nem volt ritka a káposztával töltött paprika, vagy ecetes-hagyma az asztalon, a nagy, méteres, büdös királyfinom füstöltkolbász, szinte félig nyersen, sok fokhagymával. A pirítós reggelire a gázrezsőre helyezett vaslapon készült, a szenet róla késsel kaparták le, friss lédús fokhagymagerezdet reszeltek szét a kenyér érdes felületén, és dizsnózsírral (jaj) kenték be vastagon, majd az egészet megsózták, és sötét cukros-citromos teával öblítették le. Az orromban érzem az illatát. Aki nem szerette a zsírt, az tehéntejből köpült vajjal kente. A főzés disznózsírral történt, amelyet hájból olvasztottak, és speckó ún „zsírosbödön”-ben tárolták. Szokás volt, ha oldalast, fűszeres májat, stb sütöttek, akkor a zsírbadermedt sültet kihűlt állapotban (jaj) paradicsommal-paprikával puha fehér kenyérrel fogyasztották, melegítés nélkül. Erre a kajára nyáron volt nagy kereslet, hiszen annak idején nem tudtak hazahozni a teszkóból génkezelt paradicsomot, hanem az csak nyáron termett a földeken. A hideg sör kiválóan illett hozzá. Sosem felejtem el a hatalmas, (kisebb sárgadinnye) méretű paradicsomot, az óriási TV-paprikát, amit nyíregyházán ettem. Amikor beleharaptál a lédús paradicsomba, és kifröccsent a szád két oldalán, miközben görcsöt kapott az álkapcád a finom íz hatására, megérezted a napfény aromáját a gyümölcsben. Ugyanígy a Magyar Sárgabarack-élmény is ilyen volt, a szél messziről hozta a cukros-mézes illatot, a barack magvaváló volt, sziruposan édes, amolyan Kánaánízű. Ha egyet megettél utána fürdeni kellett, mert ragadt arcod-kezed…És ma?
Műanyag ízű zöldségek. Kivül gyönyörű, belül elrohadt barack. Kemény, piros keserű paradicsom. Ízetlen száraz húsok. Sápadt csirkék, vízízű tejek. Elképesztő, porból kevert tejfölnek látszó „frissföl”, nádból, (és pálmából) kinyert olajból készült „tejszínhab”. Sőt. Az olajban sütés után vastag szénréteg keletkezik a sütőben, vagy rátapad levakarhatatlan rétegben a fritőz rácsára melegen, képzeld el, a beleidben mit művelhet, 36-fokon… persze mindenki tudja, hogy bizony rákot okoz. Szója, adalékanyagok, aromák, mesterséges színezékek, komplex vegyi anyagok beépülése a növényekbe, génkezelt növények terméseinek importja, hetekig frissnek látszó zöldségek, margarin, amit az emberen kivül nem eszik meg más állat 🙂 mivel nem tartalmaz szerves anyagot, ezért hónapokig eláll, és nem romlik meg, pont mint a gépzsír. Mindenről, amin idáig éltek őseink, és éltünk mi, bebizonyosodik, hogy egészségtelen és káros.. Az olyan követendő sztárnak kikiáltott tökéletesnek-látszani-akaró emberutánzatok hatása, mint a súbertnorbi? Nem tudom.
Rákos emberek, kedély és szenvedélybetegek, táplálkozásszavaros mindenevők lettünk, hamburgerország. A gyomrunk már csak szomorúan csodálkozik egy aranyló húsleves láttán, amelyen annakidején Latinovits még dalra fakadt. Asszonyaink, és lányaink példaképei a seggszájú (bocsánat) szétbotoxozott „celebek”, akik versengenek egymással, hogy ki tud több, a kínai „jóízű étterem”-ben, vagy a hetvenéves (vállalkozó) szponzorral Thaiföldön eltöltött hetecske alatt felszedett sok-sok kilót leadni és mennyi idő alatt, változatos technikákkal, van aki heroinnal nyomja le a plusz kilókat, van aki sztársebésszel, és utána feltölteti a melleit szilikonnal.
Nagyanyám kilencven éves, és köszöni jól van, bár most már lassabban közlekedik, és van amit elfelejt. Amikor a Kazinczy utcai konyhára gondolok, mindig megnyikordul a hagymáskrumpli ízemléke a szájpadlásomon. Magyarságunk hanyatlása nem csak elsősorban a nyelvünk értékeinek elvesztése miatt gyorsult fel, (hiszen a kamaszok és fiatalok nagy többsége magyarul már csak zsargonban beszél, és több angol kifejezést ismer és használ itthon, mint magyart), hanem étkezési kultúránk is menthetetlenül süllyed az ismeretlenség feneketlen kútjában. A magyar parasztság módszeres tönkretétele következtében a gazdaságunk inkább hozat kínából fokhagymát, lengyelországból tejet, stb, stb, és szépen lassan a vidéki ember már csak önmagának fogja megtermelni a szükségét. Mi pedig itt maradunk a megsárgult régi receptjeinkkel, nyálcsorgatva olvasgathatjuk a malackarajon a zsíros cikkeket, és ehetünk magyar létünkre mexikói fagyasztott ócska vacakot a mekdonácban.
By by magyar konyha.