Hologramember

-Eh. Mindjárt hétfő. mondta Búvady.

-Igen, igen. bólogattak a barátai, és sörözni hívták.

-óhohó még csak péntek este van, (mondta a legbátrabb) és értelmetlen lenne egész hétvégén itthon ülni..  -TAKARODJ!!! kiabálta Búvady, és utána hajította a menekülő csapatnak a házmesternétől kapott kutyás mamuszát..

A szombat reggel pedig ott találta Búvadit, ahogyan szomorúan, kivörösödött szemekkel ült a sámlin a kályha mellett, és a plafont nézte. Eltelt a délelőtt, a délután, és az ablakon beleső barátok sajnálkozva nézték, ahogyan Búvady bevonszolja magát félálomban az összegyűrt ágyneműkupacba.

-Ez meg fog halni. -mondta valamelyik-

-Megbiza. Nehezen húzza magát. -mondta a másik,- majd elszontyolodva elslattyogtak a borozó felé.

A vasárnap csendes volt, és nehéz szag ülte meg a szobát.

-Már csak egy nap. -mondta Búvady,- és ha lehet mégjobban eltűnt a rongykupacban.

Hétfőn elsőnek ért be a munkahelyére.

Friss volt, kipihent és jókedvű. Felkapott két malterosvödröt, csókolomicukámozott a szomszéd hölgynek, és lobogó hajjal elrobogott a keverőig malterért. Ha keverni kellett ott volt. Ha grunzolni kellett ott volt. Ha simítani kellett ott volt. -Ne horkaszd a fejed Sanyikám! kiáltotta, mindjárt Péntek! és elrohant egy újabb vödörért.

-Ennek megszottyant az esze… .mondta Sanyi, és Bélával összenéztek.

-Ennek biza meg. Hogy örül, ‘oszt még csak hétfű.. eh. Majd elindultak a Csülök irányába, merthogy eljött az ebédidő.

Trallala!! énekelte Búvady, és csillogott a szeme. Holnap már KEDD énekelte a buszon,

majd csinált egy szolíd flikkflakkot, mire egy idősebb hölgy jól hátbaverte az esernyőjével, mivel az ő lába bánta a produkciót.

Így ment ez péntek délutánig. Búvady megifjodott. Lágyan simította hátra dús göndör haját, orcája kicsattant az egészségtől, és ruganyosan szökkelt az állások között a habarcsos vödörrel. Egy hét alatt egy hónapra való munkát csináltak meg. A főnöke elégedetten csettintgetett. A szomszédasszony minden reggel kint állt a kapuban, hogy ezt az erőtől sugárzó embert elsőnek láthassa meg, ahogyan beviharzik az építkezésre. A kollégái megkérdezték:mit szed? A barátok nem ismertek rá.

Azonban péntek délután lett. Búvadinak elkomorult a tekintete. Szemeit a földre szegezte, és lassan haza indult. Most nem szállt buszra. Rosszul érezte magát, és fáradtnak. Gyalog ment hazáig. Óvatosan kinyitotta az ajtót, és bement a kihalt lakásba…