Hologramember

-Tartok tőle. Teljesen dilis vagy.  De elárulok egy titkot: a legkiválóbbak mind azok!

Azt hiszem, hogy az utóbbi fél év legjobb filmjét tisztelhetjük az Alice Csodaországban. Hihetetelen téma, hihetetlen látvány, pont ahogyan egy csodaországhoz illik. Az Ollókezű Edward-nál komolyan meglepődtem, hogy képes valaki ilyen pofátlanul szájbaverni az Amerikai sznobokat, az Az Álmosvölgy legendája-nál már éreztem, hogy ezt a teamet nagyon fogom szeretni, a Charlie és a csokigyár és a Sweeney Todd, a Fleet Street démoni borbélya pedig elképesztő volt, bár utóbbi kissé bizarr.

A Tim Burton és Johnny Depp párosítás úgylátszik garancia a sikerre, bár a Sweeny Toddból kiemelném még Sacha Baron Cohen-t is, aki nélkül szegényebb lett volna ez a romantikus rémálom. Johnny Depp a személyes kedvencem, szinte minden filmje megvan, nagyon hitelesen játszik minden figurát, megunhatatlan. Bár arra kevesen emlékeznek, hogy Depp kamaszként a „Lidércnyomás az Elm utcában” című filmben debütált, simaképű idióta kissrácot alakít, és igen, őt húzza be Freddy abba a fránya kanapéba tévéstől, pokrócostul..
Alice egy vajpuha könnyed, nem túl csavaros történet. A nagyfejű vörös öregasszonynál bár össszerezzentem, tudtam, hogy ez nem lehet Lendvai Ildikó, hiszen ő a SAW filmekben szerepel, (ő alakította a frankót megmondó karikásarcú bábut) viszont a fehér hercegnőről egyből láttam, hogy ez bizony Staller Ilona.
Gyakorlatilag képtelenség a filmről úgy mesélni, hogy az ember ne másszon bele a sztoriba, de akinek a Charlie és a Csokigyár tetszett, annak ez sem fog csalódást okozni. Deppnek pedig lehet lapátolni a díjakat, megérdemli.

Menjetek, nézzétek, megéri.