IQÚL DEPÓ
Azt hittem, már mindent láttam, de nem, DE NEM!!
Most viszont, hogy már tudom ennek a képen látható kedves fiatalembernek a jóvoltából, hogy az Irokézek Magyarok voltak, sokkal nyugodtabban alszom. Ezentúl szólítsatok Old Sharedmannak, feleségemet pedig Szőkenő Szarvasnak. A következő sorokat már füstjelekkel írom, és egész nap csak Uff-olok. Például azt, hogy Magyarok jártak a Marson, nem tudtam. Szinte hihetetlen, hogy megtalálták a Lánchídi kőoroszlán arclenyomatát a bolygó felszínén, ezt szinte még Sipöcz, a Csülök borozóba járó alkoholista Pszichiáter sem hinné el miután véletlenül lefejelte a szomszédasszony tölgyfa ajtókeretét. -Bolond vagyok, (mondta mindig) de nem hülye!! (és véreres szemeivel körülnézett). De ez még semmi. Bizonyos Egyiptomi, perui ősi feliratok magyarul olvashatók. Magyarul beszélő ufonauták jelentkeztek. Én is ismertem egy ufonautát, Jóskának hívták, állandóan zöld volt a bőrszíne (a jövedéki kannásbortól) és ha meglátta a Jucust, kocsányon lógtak a szemei. Ugyan mi lehetett volna más, mint UFO? Amellett állandóan volt pénze, pedig nem is dolgozott, tehát valószínű, hogy messziről támogatták. A kínaiak is leástak a 4000 éves rétegekbe a Takla-Makán fensíkon, az újgurok földjén, mert szerették volna sárga, ferdeszemű őseik nyomait fellelni. Sajnos kínait nem találtak, de szőke, kékszemű nők és gyermekek kerültek elő (26 db), akik erdélyi szövésű vászonba voltak pólyálva. Az ott lakó újgurok (ungárok) állítják, hogy a megtalált jó állapotú múmiák az őseik. Nagyjából idáig jutottam az olvasással derék Önarc (Ön arc!) honlapján, amikor megszaggattam ruháimat, hamut szórtam a szomszéd fejére, és bevallottam önmagamnak, hogy mindig is tudtam, hogy a magyar mindennek az alfája és omegája. Igen, a Magyar Indián.