Nem találkoztam még olyan normális világi emberrel, aki párhuzamot tudott volna vonni a „nyuszi, tojás, locsol” szentháromság és a „feltámadás” közé józan, (hehe) logikus, és érthető párhuzamot, inkább csak olyasmi hülye magyarázatokat hallottam, mint amilyeneket a „mikulás -angyal -karácsony -ajándék” témakörben. Pedig a magyarázat egyszerű. A pogány vidék ilyenkor alaposan beszívott legényei a kútról húzott hideg vízzel kergették a pofásabb szüzeket, akiket emberesen nyakonöntve a mai „vizespólóverseny” -hez hasonló eredményen legeltetthették parázna szemeiket. Ugye hol van ehhez képest a mai büdöskölnivel locsolkodó öltönyös kisgyerek, aki legalább egy ezrest vár egy „nyakonöntésért”?? Ugye szegénynek fogalma sem lehet arról, hogy ez igazából egy bálványimádó termékenységi rítusból fakadó szertartás? Persze a magyarnak jó ez, főleg ha igénybe veszi néha az ezeréves magyar múltból kiszakadt hazai
Szélhámos Táltosok szolgálatait, akik esetleg jó pénzért kikuruzsolják a jakuzziból az ártó szellemeket, és megáldják a FengSuit. Az emberi hülyeség végtelen. És ragadós. Éppen ezért vigyázni kell, ugyan úgy mint karácsonykor, hogy keresztény (vagy keresztyén) létünkre még véletlenül sem álljunk sorban a bankok előtt hitelért a plazmatévére, hogy ne keveredjünk bele a tesco felé nyomuló tömegbe, amelyik a karácsonyi / húsvéti zabáláshoz szükséges élelmiszerhalomért agyontapossa egymást a szeretet és a „NYÚL ÜNNEPÉN” egyaránt. Igazán nem érzem szükségét annak, hogy egy eltorzult tükörből lássam önmagam, mint ahogyan annak sem látom szükségét, hogy egy világi pogány ember mondja el nekem, hogy mit ünneplek „húsvétkor”, azaz inkább a feltámadás ünnepén. Mert ugye a feltámadást ünnepeljük. A keresztyén világ szánnivaló illogikus eszmerendszerré válna HA nem történt volna meg a feltámadás. Krisztus halál a utáni feltámadása nélkül nincs értelme a kegyelemnek, az engesztelésnek, és az újjászületésnek sem, és Jézus feltámadása nélkül nincs jelentősége semminek, amelyben hiszünk, amely miatt újjászülettünk, és bemerítkezve megtértünk. De tudjuk, hogy a feltámadás tény, és ha egy bűnös elítélésénél annyi bizonyíték állna rendelkezésre, mint amennyi bizonyíték a szemtanúk, a tanítványok, stb elmondottak által a rendelkezésünkre állnak, akkor a bűnöst bármelyik bíróság azonnal elítélné, hiszen a bizonyítékok egyértelműek, a tanítványok pedig majd mindegyike erőszakos halált halt a hitéért, pedig akkor meggyőződésesen kellett hinniük, nem pedig alapok nélkül. A feltámadásünnep, (vagy nevezzük húsvétnak,) erről szól. A keresztyén HIT alapjáról, amely értelmet ad mindennek, amiben hiszünk, amit vallunk, és amely miatt egy keresztény megtér, és Krisztuskövetővé válik. Még a fenti, (első körben) kissé zagyvának tűnő írás is értelmet kap a születés–>feltámadás értelmezésben, hiszen a bűnbocsánat lehetősége már az áldozat megszületésével létrejött. Érthetetlen, hogy egy ilyen ajándékot miért nem fogad el az emberiség örömmel, és miért vonzóbb a nyúl, a locsolás, az ital, vagy karácsonykor a tülekedés, a káromkodás, az adósságból vásárolt méregdrága „szeretet” csomag, és a jó kiadós zabálás. De semmi baj. A világ legalább annyira nem érti a kereszténységet, mint amennyire a kereszténység sem érti a világ dolgait. Viszont tudnunk kell, hogy hova tartozunk, és azt az értékrendet kell a magunkévá tenni, amelyet szívvel hiszünk, és szájjal megvallunk, hiszen nincs szánalmasabb látvány egy szalonspicces, önmagát „keresztény”-nek valló embernél, aki éppen „locsolkodik”. Persze ilyen nincs… Ugye?