Hologramember

Meglepődtem, amikor megláttam, hogy milyen sokan kerestek palacsintát, noha ilyen receptet még nem is írtam, ha jól emléxem még a sajtcentrumban sem. A legkorábbi profi palacsintás emlék gyermekkoromból származik, amikor is a balatonnál lévő palacsintázóba behívott egy korombéli (talán 7-8 lehettem) lány, hogy segítsek neki palcsit sütni, 4db serpenyővel. Nagyon tetszett a kihívás, és ezerrel nyomtuk a palcsikat, jórészt a szánkba, de jutott eladásra is. Innen aztán nem volt visszaút, bármilyen esemény elég volt, hogy bőszen palacsintasütőt ragadjak, és megállás nélkül elkezdjem gyártani ezt a hengeres csemegét.  Ha megkérdeznek a receptről, tulajdonképpen soha sem mértem le, hogy mi kerül a tálba, „érzésből” nyomom a miből mennyit, hiszen úgyis a tészta állaga határozza meg, hogy valójában milyen lesz a palacsintánk. Ami feltétlenül szükséges a palacsintába:

• búzaliszt szitálva
• friss szobahőmérsékletű tojás, 1/2kg lisztenként kb:3-4db
• 2-ek.  cukor
• 2 zacsi vaníliás cukor
• kb: 1/2 liter tej
• szódavíz a megfelelő sűrűség beállításához
• 2-tk. szódabikarbóna
• reszelt citromhéj
• pár csepp citromlé
• csipet só
• olaj

Ha valami nincs, inkább hagyjuk, ezek fontos összetevők, egy palacsintához nem hiányozhat egyik összetevő sem. Szóval fogok egy tálat, beleütöm a tojásokat, mint már írtam, fél kg lisztenként 3-4db-ot nagyságtól függően. Ha sok a tojás, akkor nem fogunk tudni szép vékony palcsikat gyártani, (összerántja a tojás) ha viszont kevés a tojás, akkor meg szakadni-mállani fog a tészta, és jó száraz lesz, ezért a tojás-lisz-cukor arány fontos. Szóval beleütöm a tojásokat a tálba, ráöntök egy pohár tejet, beleteszem a cukrot, a csipet sót a reszelt citromot a levével, és elkezdem keverni. Mehet bele a szódabikarbóna, (ettől jó könnyű lesz) a vanilincukor, és szórhatom bele a lisztet is. Az a cél, hogy valamelyest sűrű tésztát kapjak, amelyet jól ki lehet keverni simára, (a híg löttyben ugye nehéz kikeverni a csomókat) tehát mindig a folyadékot adagolom a végén. Ha sűrűsödik, okos dolog 2ek. napraforgó olajat is belekeverni, nem ég oda olyan könnyen, és könnyebb sütni is.  Ha már sima a tésztánk, beállítjuk a sűrűséget is, híg tejföl sűrűségűre, hogy sütésnél könnyen terüljön. Kóstoljuk meg, általában pici só még elkél bele, ez emeli ki a cukor édességét, ha üresnek érezzük a tésztát, akkor bizony kis só még nem árt bele. Ha naon sápadt a cucc,  kis kukumával sárgíthatjuk. Most az egész hóbelevancot pihentessük tíz percig, addig forrósítsuk fel a palacsintasütőt, mert ugye jó palacsintát csak forró sütőben érdemes sütni.

Sütés előtt löttyintsünk egy evőkanál olajat a sütőbe, pörgessük körbe, majd jöhet a tészta is középre, pörgessük körbe belülről kifelé, olyan mennyiséget kell tenni a serpenyőbe, hogy kipörgetésnél a széle már szép vékony, és egyenletes legyen. Akkor van jól megsülve, ha vízszintes mozgatáskor csúszkál a serpenyőben a palacsinta, ilyenkor át is dobhatjuk a másik oldalára, valahogy úgy, ahogyan a kőműves felhajítja a vakolatot a falra, betyáros csuklómozdulattal. Jó, most másszunk fel a fregolihoz, szedjük le a felragadt palacsintát, és legközelebb ne dobjuk fel annyira. Ha nem megy, akkor kartonból vágd ki a palacsinta formát, és hidegen gyakorolj..

Ha a palacsinta kész, jöhet a töltelék. Fincsi a hagyományosból a kakaópor-porcukor kombó, a citromhéjjal felreszelt cukrozott túró, amelyet megvicceltünk rumos mazsolával, és a kenhetőség érdekében friss sűrű tejföllel. Ha kissé bitangabbra óhajtjuk az ízeket, akkor daráljunk diót, keverjük be sűrű porcukros-csokikrémmel, és alapozzuk a palacsintát rumos baracklekvárral, majd erre kenjük a diós csokikrémet, a tetejét öntsük le csokimártással, és spricceljünk rá tejszínhabot, garantáltan nem egy könnyű darab, viszont nagyon finom. Don Pepe vaníliás és csokis pudingot gyárt,  majd porcukorból, baracklekvárból és darált dióból tölteléket, ezekkel tölti a palacsintákat, és a töltött palacsintákat vaníliás-csokis pudingágyba mártva tálalja. Ha rafkósan nincs pénzünk dióra, akkor veszünk búzacsírát, és összekeverjük sárgabaracklekvárral, és tapsikolunk, mert így sikerül mesterséges dióízt gyártanunk.

A palacsinta frissen jó, erre mindig gondoljunk, persze ha pudingba merítjük, akkor hűtőben továbbra is friss marad, és nem szárad ki.

Jó étvágyat!