Hologramember

December van, a szeretet ünnepe. Sokan nem is tudnak máskor szeretni, csak decemberben. Ilyenkor még a legsmucigabb főnök is lök a melósnak egy kis tavalyról megmaradt penészes szaloncukrot, még a legotrombább is megpróbál a fejére erőltetni egy mosolynak látszó grimaszt, és ilyenkor mindenki megpróbál boldognak látszani, még akkor is, ha közben majd beledöglik. Érdekes, sokat gondolkoztam rajta, hogy miért ez az álca, és miért próbálják meg az emberek leutánozni azt, ami utánozhatatlan? Keresztyénnek látszani, és úgy ünnepelni, mintha nem Jézus születését ünnepelnék, igazából ideológiai emésztőgödörbe süllyedve keresik a logikus magyarázatot arra, hogy miért mosolyognak az amúgy szívből  utált anyósra, és rázzák a csengőt december 24.-én, miközben a karácsonyfa tetejére egy ősz szakállas piros ruhás férfiember van ráhúzva, mint dísz…? (Jahh igen, ez a Thelapoo) Nem értem. Mégis egy Isteni csoda, hogy egy ünnepben úgy részt vesz a világ, hogy nem is hisz benne. Talán még Ferencből is kibújik ilyenkor a szeretet, (óh micsoda képzavar..) és megpróbálja egy hónapon keresztül rózsaszín száncsengős ígéreteivel bearanyozni a december meghitt napjait, „már csak keveset kell aludni addig, hogy jobb legyen” címmel. Januárban úgyis újraindul a daráló, és kezdődik minden elölről, tizenegy hónapon át, hogy decemberben ismét ünnepelhessünk. De persze így volt ez régen is, hiszen még a Nagy Szovjet Testvériség is együtt ünnepelte a Karácsonyt a Magyar Elvtársakkal, ahogy kell, töltöttkáposzta, hal, bor, stb. Akkoriban pedig olyan jóízűen szerették egymást a politikusok, hogy igazán törvénybe lehetne foglalni, hogy aki nem szereti igazán a másikat a parlamentben, az monnyon le. Milyen vidámító volna látni, hogy Gy.F. megcsókolná O.V.,-t de persze csak véletlenül, mert annyira szereti. És ő vissza. Hiszen élő mintát kell mutatni a népnek, akkor is ha nehezetekre esik, mert a nép utánoz. Akkor legalább a Nép is láthatná, a jó példát. Úgyhogy én mutatok egy mintát, és Ti kedves Elvtársaim, ha rendelkeztek otthon ilyen szép szeretettel teli képekkel, akkor küldjétek el nekem emailben, hogy példát tudjunk statuálni Népünk és Kormányunk számára! Köszönöm.

Ez bizony igazi csók, szívből jövő!

Brezsnyev még a szemét is becsukja, úgy várja a puszit.

Hazánkban kevés a megható pillanat, vagy csak alszanak a fotósok…

És végül egy szép vers:

Én sem volnék, ha nem volnál,
ha te hozzám nem hajolnál,
te sem volnál, ha nem volnék,
ha én hozzád nem hajolnék.
Osztódom én, osztódol te.
Só vagy az én kenyeremben,
mosoly vagy a bajuszomon,
könny vagyok a két szemedben.
Köt a véred, köt a vérem:
szeretőm vagy és testvérem.
Köt a vérem, köt a véred:
szeretőd vagyok s testvéred.
Szellőm vagy, ki megsimogatsz,
viharom, ki szerteszaggatsz,
szellőd vagyok, ki simogat,
viharod, ki szétszaggatlak.
Ha nem volnék, te sem volnál,
én sem volnék, ha nem volnál.
Vagyunk ketten két szép nyárfa,
s búvunk egymás árnyékába.