Hologramember

Először is tegyétek rá a kezeteket a billentyűzetre (mármint a zongoráéra). Nem parasztosan, amúgy a kocsmapultra, hanem finom, érzéki ujjbegyeket akarok a billentyűn látni. Kicsit terpesztve, hogy ne izzadjanak meg az ujjközök, és nagyon lágyan pihentessük a kezeket a billentyűzeten. A balkéznek a basszushangok jutnak, mert ugye az kissé ügyetlenebb, de semmi baj, ott pötyögünk valamit, fő, hogy a szoprán jól szóljon, a basszus meg majd dörmög valamit. Ebből a fogékonyabbak már biztosan rájöttek, hogy a jobb kezünkkel a magas hangokat fogjuk irányítani. Felmerülhet kérdésként, hogy minek ennyi billentyű, amikor csak tíz ujjunk van, de erre a zongora feltalálójának, Bartolomeo Cristoforinak volt egy jó mondása: „rengeteg féle étel van, szánk viszont csak egy. kénytelenek leszünk megtalálni a harmóniát, ha nem akarunk gyomorrontást..”
Szóval, hogy ne legyen veszekedés, tegyük a két kezünket a zongora közepétől két oldalra, és nyugtassuk a billentyűkön, majd kezdjük el mozgatni az ujjainkat, amellyekkel azt a hatást érjük el, hogy a zongora kalapácsai megütnek különböző húrokat. Mint amikor a főnök ordít, van amikor egészen kellemes hullámvölgybe normalizálódnak az elmebajos fortisszimók.. A trükk, hogy úgy kell mozgatnunk az ujjainkat, hogy harmonikus hangokat kaphassunk. Ha végülis ezt sokáig gyakoroljuk, egy idő után rájövünk az ízére, a szamárinduló után gyakorolhatunk mondjuk Bach Goldberg variációkat. Hasznos a fokozatosság, mindig csak kevés ujjunkra figyeljünk, mert a többiek addig szabadon garázdálkodhatnak, tehát célszerű 1-2-3-4 stb. számú ujjra figyelni a játék alatt. Az ujjak ezt megszokják és azután ha becsukjuk a szemünket, (és úgy csinálunk, mintha beleélnénk magunkat a művészi játékunkba, holott absolúte botfülünk van) kezeink már szinte maguktól teszik a dolgukat. Így létezhetnek vak zongoristák is. Ugye milyen könnyű? Naugye.
Kedves Gyerekek. Még néhány jótanács, a Hogyan Tanuljunk Zongorázni sorozat alkalmából:

• Zongorázás előtt moss kezet!
• Zongorázás után moss kezet. (Lehet, hogy olyan zongorázott előtted, aki nem mosott kezet, és a lánc megszakad!)
• Ha lapozható kottából zongorázol, akkor gondoskodj kottalapozóról.
• Vágj mélyen beleélő arcot, ellenkező esetben azt mondják, hogy haknizol.
• Ne bántsd a nagyon magas hangokat, mert ez sokakat idegesít. A profi zenészek mindig zárás előtt tíz perccel kezdenek el magas hangokon játszani.
• Ne szalonnázz, morzsázz és szotyolázz a billentyűzeten, mert nehéz takarítani. 
• Nem illik a zongorában más tárgyakat tartani, (ruha, zokni, dugipénz stb.) mert jelentősen rontja az akusztikát. 
• Vigyázzunk a beleélésnél, ha nagyokat hajladozunk, beverhetjük a fejünket a zongora szélébe.
• A hamis hangokat ritkán nyomjuk le.
• Ha sokan fütyülnek vagy dobálóznak, egyenlőre ne játszunk tovább, az emberek bunkók.
• Ha fütyülnek, és felénk szaladnak, nem autogramért jönnek!
• Ha kérdeznek valamiről zongorázás közben, legyünk fellengzősek, nagyképűek, és használjunk sok idegen szót.  Raccsolhatunk is.

A következő órán a dorombolást fogjuk megtanulni (nem a dörömbölést, hanem a dorombolást!)
Az órán barátom és munkatársam Czirmi lesz a segítségemre.
Czirmit egyébként a Simogass menüpont alatt találjátok, és a fehér mellénykéjét kell vakargatni, akkor dorombol.

KAPCSOLÓDÓ ANYAGOK: CZIRMI ELSő KONCERTJE