Hologramember

Megnéztük a TAXI 4-et. Hát mit mondjak: könnyen felejthető. Arra mondjuk kifejezetten alkalmas, hogy a hétköznapi daráló után 91-percet végigvihorásszunk, feltéve, ha nem szeretünk gondolkodni a „poénon”. Az első néhány perc után leesik az írástudónak, hogy itt bezony tömény idiotizmus folyik. A szado-mazo ruhába öltöztetett és kiláncolt fegyenc szájában a golyóval erősen beteg agyrém, az ember a film nézése közben folyamatosan azon agyal, hogy mit is lát tulajdonképpen. Mert ugye taxit azt nem sokat. Sőt. A Taxi tulajdonképpen egy mellékszereplő lett, nem úgy a főfelügyelő, aki szinte végigviszi túljátszott idiotizmusával a másfél órát. Hogy miért ülöd végig? Mert megszoktad és megszeretted a szereplőket. És mert tetszettek az előző részek. Azonban a szemmel látható bakik, és sok egyéb apróság megbocsáthatóvá teszik, ha mondjuk nem lesz Taxi5. Samy Naceri és Frédéric Diefenthal (Daniel és Emilien), Emma Sjöberg azok a szereplők akik miatt nézhető az alkotás, Luc Besson kissé elkapkodta a lényeget. Mert azért ugyebár a Taxi4-nek alapvetően a taxiról, és gazdijáról kellene szólnia. Szerintem…