Hologramember

Azt mondja András, hogy a politikusok is a nép fiai (kivéve Józsi Barathot, mert ő Gandhi fija) ezért a politikusok cselekedetei visszatükröződnek a társadalom cselekedeteiben, és a társadalom cselekedetei visszahatnak a politikusok cselekedeteire. Akkor viszont itt lassan káosz lesz. Mindenhonnan a korrupt saját szakállra dolgozó erkölcstelen vezérekről szóló hírek érkeznek, a panamázó, csaló, nyúló politikusokról, vezető tisztségviselőkről, és úgynevezett Közjogi Méltóságok-ról, amelyek már régóta nem érdemik meg ezt a nevet. (persze tisztelet a kivételnek, ha van ilyen). Mindez persze visszatükröződik a közmorál romlásán, azon, ahogyan az állampolgár elunva azt, hogy bolondnak nézi a vezetés fellázad, és sajátos akciókba kezd. Megunja azt, hogy az adóját nem az ő javára költik, hanem elherdálja a dagadt államháztartás, feleslegesen túlzó kiadásokra, olyanokra, amelyeket magyarország nem engedhetne meg magának. Mégis elkölti, mert pazaroltak elődeink, pazarolunk most is és pazarolni fognak az utódok is, mert itt nem a hosszútávú életszínvonal emelkedés a fontos, hanem a gyors és látványos tranzakciók. Az ország választotta magának a sorsát, és az ország is szenvedi meg a döntésének az eredményeit, miközben gúzsban fetrengve próbál választani a „rossz” a „katasztrófa” és a „borzalmas” között, ugyanis minimum „jó” alternatívát még senkinek sem sikerült kitalálnia, amelyik meg is valósítható. Disszonancia, ezerszer leírtam a két ellenpontot: Kombínózik a Matyinéni a hungária kőrúton az egymilliárdos villamossal, miközben a Thököly úton kiszakad a tengely a kocsi alól, mert nem képes a Demszky klán legalább törekedni az egyenletességre, nevezetesen hogy ami katasztrófálisan rossz azt előbb megjavítom, és utána kezdek fejleszteni, de akkor is annyit amennyit a bevételeimhez képest elbírok. Olyan ma a magyar gazdaság, mit Tóth Pál utcaseprő, aki napi háromezret keres, miközben hitelre felvett hatmilliójából Audit vesz, amelyre havi hetvenezret fizet, tehát ha minden nap dolgozik, (hétvégén is), akkor marad húszezre, amelyet rezsire fordít, tehát élelmiszerre és egyéb dolgokra mindig újra és újra hitelt kell felvennie. Nem a képességeinek, és adottságainak megfelelő színvonalon él, hanem létrehozott magának egy „életszínvonalat”, amelyikben lassan beledöglik. És hányan vannak hasonlóan? Rengetegen. A magyar reménykedik, és bizakodik, és ez olyan terhek felvállalására készteti, amelyeket nem tud tartósan elviselni, és közben ütjük egymás hátát, hogy – nézd ennek a Tóth Pálnak milyen jól megy sora, utcaseprő létére audival jár, nekem is kéne vennem már valamilyen jó verdát…  És ez fertőz, mint a kolera, és végigfertőzi az országot a nulla kezdőrészletű suzuki-kolera, az újépítésűlakás-kolera, a lakópark-kolera, az autóreklám-kolera, a százezresmobil-kolera, az óriásképernyős LCD-tv-kolera, a házimozirendszer-kolera, (ide beírhatod a saját kolerádat, de csak őszintén!) a GPS-kolera, hogy a Tóthnéni vasárnap GPS-el járhasson Templomba. Úgy érzem irányt tévesztett az ország, és irányt tévesztett a társadalom, és a sebesen rohanó szekéren egyfolytában üvölt az a nyomorult GPS, hogy:

ÚJRATERVEZÉS!  ÚJRATERVEZÉS!