Hologramember

Akkor kezdjük az elejétől. Tanakodom magamban, hogy mi lesz velünk mese nélkül, hiszen azért a gyereknek illene valamit mesélni, ha kicsit nagyobb lesz. De olvasgatva a meséket, nem nagyon találok olyat amelyik mondanivalója mentes lenne az erőszaktól, vagy a nyerészkedéstől, vagy olyan dolgoktól, amelyet nem kívánunk utódunkkal megismertetni.

Hamupipőke egy horrofilm, a hiúságból elkövetett  öncsonkításról. A hófehérke és a hét törpe egy nőről szól, akinek egyszerre hét élettársa volt, és náluk is aludt, valamint feleségnek használták, szerencsétlent ételért dolgoztatták. Hogy a banya hiúságból meggyilkolta, majd feltámadása után megcsalta mind a hét törpét a herceggel, már csak hab a tortán.  Nemtok sok jót elmondani a farkas-malac konfliktusról sem, rémisztő, ahogyan a farkas benyomja reggelire a nagymamát, majd hülyének nézi a rövidlátó Piroskát, akinek még nagydioptriás szemüveggel sem tűnik fel, hogy átverték. Úgy koherens a történet, ha megemlítjük, hogy a már megzabált, és alaposan összerágott nagymamát úgy kapjuk vissza, ha a felvágjuk a farkas hasát egy harántmetszéssel, majd a beleket és szerveket félrehúzva a gyomrot is felvágjuk, és megkeressük (nem túl gusztusos) a nyuszi és madárdarabok között a nagymutert. Természetesen a mese szerint a farkas egyben nyelte le a nagyit, hogy mivel kente a nyelőcsövét, nem tudom, gyerek vagyok, nem hülye.
A Ludas Matyi már kissé modernebb, hiszen ott a paraszt tulajdonképpen az állami vezetők, és vadkapitalista népnyúzók személyes megregulázásával teszi abszolút kielégültté az olvasót. Érdekes, hogy Pesten még a parlamentig sem jutnak el a Ludas Matyik, hiszen Döbrögi vitézei már ismerik a trükköt, miszerint  Matyi kopasz árpádsávos-bakancsos suhancnak szeret öltözni. A helyzet változhat, ha majd megjelennek az Oktogonon a rokkantnyugdíjas néninek öltözött Ludas Matyik, sport-járókerettel, addig azonban minden próbálkozás egy kudarc. A Grimm testvérek is elmehetnek a sunyiba, ahogyan megfagyasztják a Kis Gyufaárus lányt, vagy kínozzák lapokon keresztül a Rendíthetetlen Ólomkatonát, aki piszkosul szerelmes. Pinokkió meséje sem túl jól indul, hiszen a párkapcsolati gondokkal küszködő asztalosról mindig Terriblack jut az eszembe, akinek gyerek kell, feleség viszont nem. A modern Walt Disney sem nyújt megoldást, hiszen olyan „állatsztárokkal” dolgoztat, akiket általában szeretünk kiírtani a lakásunkból (Mikiegér) vagy undorodunk a viselt dolgaitól (Shrek) vagy teljesen degenerált szereplői vannak, például Mici Mackó és csapata. Mici Mackó egy súlyproblémákkal küszködő medve, aki egy faodúban keresett menedéket. Mentálisan is megviseli a túlsúly, nem túl gyors észjárású, (azaz inkább buta) és rendkívül lassú. Barátja Tigris egy állandóan rosszalkodó túlmozgásos gyerekre emlékeztet, akit a köznyelv ma „hiperaktív”-nak nevez, és gyógyíttat. Malackát szinte meg sem merem említeni, de valószínűleg súlyos hatások érhették süldő korában, hiszen rendkívül félénk, visszahúzódó malac lett belőle, infantilis vonásokkal. Az egész bandából a legnormálisabbnak Baglyot nevezném, ha nem lenne állandóan okostojás, és nem hasonlítana annyira Verebes Istvánra. A végére hagytam Tom és Jerryt, hiszen jó példája a megélhetésért vívott küzdelemnek, és nem túl példaértékű, hogy mindig a nagyobb bántja a kisebbet.

Egyszerűen kétségbe vagyok esve, hogy mit meséljek majd a gyerekemnek, anélkül, hogy megterhelném a kis lelkét ezeknek a meséknek a horrorisztikus tartalmával?