A Nagy Bumm
Büdös volt körülöttem és sötétség. Néhány alakot láttam magam körül, „hajléktalanok” gondoltam. Az egyiknek megcsapott az izzadságszaga. Éreztem, hogy húzza a fekete táskát a hónom alól kifelé, megrémültem. Igyekeztem kifelé, de ólomsúlyok voltak a lábamra kötve, minél jobban igyekeztem kifelé, annál jobban húztak lefelé.
Éreztem, ahogyan utánam nyúl egy kéz, teljes erőből megindultam kifelé.
Az első ütésnél a homlokommal lefejeltem a nagydarab kezet. A második ütést az arcommal kivédtem, de éreztem, ennek a fele sem tréfa. A táskámtól már addigra megszabadítottak, benne volt mindenem, az egész életem. A következő ütést már nem bírtam állva, kissé hanyatt estem, bele valamilyen sáros löttybe, végig nagy sötétség volt körülöttem, és sűrű cigarettafüst és egyéb szagok. Gyorsan megnyomtam a „PANIC” feliratú gombot.
Ekkor felkeltem. Ha tudom, hogy alszom, lehet megtettem volna már előbb.
Jó vizes volt a póló amiben aludtam, lehet ennek a kismértékű megfázás is az oka volt, nem csak a kalmopiryn amit lefekvés előtt bevettem.
Éreztem, hogy még nagyon eleven az emlék bennem, nagyon zaklatott voltam, és minha kiszakítottak volna a történetből. Nem akartam sokáig újra elaludni, nehogy „visszaaludjak” a nyomorúságba. Ilyenkor érzem, hogy teljesen és gyökeresen megváltozott az életem, és az álmaim csak figyelmeztetések.
Csak hogy ne felejtsek.