Hologramember

Kérdezik: mi a trükk? Mondom: nézd és élvezd a trükköt. Ne akard tudni a megoldást, mert nem leszel tőle boldogabb. Nem leszel okosabb sem, mert ha elmondom a trükköt a homlokodra csapsz, hogy: ilyen egyszerű??

Te ragaszkodsz: de igen is mondd, mondd el! Addig nem hagylak békén ameddig el nem mondod. Én ódzkodom még kicsit, de látom, hogy ameddig el nem mondom a trükköt, addig nem hagysz békén. Beadom a derekam: te akartad.

Megsúgom a trükköt és figyelem az arcodat. Kicsit ráncolsz, majd kisimulsz, igen MOST megértetted. Persze rögtön utána újra megjelennek a ráncok: tényleg csak ennyi? Ez hihetetlen! Egyszerűen nem tudom elhinni, hogy ennyi az egész…

Sarkon fordulsz, és elindulsz az ellenkező irányba. Már nem vagy kíváncsi, már nem érdekel a trükk, megkaptad amit akartál, és belülről fáj neked, hogy elvesztetted az illúziót, és a mesés téves elképzeléseket arról: mi a trükk. A jó trükk ugyanis pofonegyszerű. Ettől hatásos, és ettől megfejthetetlen.

Az emberek megőrülnek az egyszerű, mégis megfejthetetlen titkoktól, és ezért nem tudják elfogadni azt, hogy a titoknak van logikus magyarázata, holott mindenki tudja, hogy a titoknak van logikus magyarázata. Ezért sokszor úgy érzik, amikor elmondod a titkod: hazudsz, hogy leplezd az igazságot.

Ha majd kérdezik: mi volt a trükköm?! Elmondhatod azt, hogy sohasem akartam tudni az igazságot. Ezért most sem tudom. Élvezem a trükköt, az első pillanatától az utolsó pillanatáig, és átragyogja az életem a trükk sikere. Minek keressem a titkot? Aki megkapta a megoldást, boldogtalan lett, én boldog akarok lenni. Ekkor majd bután fognak rád nézni, de ne törődj vele.

És ez lesz a világon a legnagyobb trükk!