Balczó András véleménye a TV-ről
…….Mert ma a világban nem ez a gondolkodás terjed. A TV egy olyan körülmény ma Magyarországon, amilyen soha nem volt az előzőek során. A TV olyan, mint egy gépfegyver, mely tűz alatt tartaná az embereket. Csak jön a méreg. Nagyon szép, hasznos is jön rajta keresztül. Lehet látni tengeralatti felvételeket. Madarak repülnek. A tájak gyönyörűek. Hóban síelnek az emberek. Csodás kirándulás, de mindig jön vele egy kis mérgecske. Csak annyi mondjuk, amennyit egy kondér pörköltbe, ha beletesznek, egy kis ciánkálit, az egész tűzoltózenekar meghal, aki megeszi azt a pörköltet. A TV-ben nagyon finoman, patikamérlegen adagolva van a méreg és a jó egymás mellett. Hiába van ostyába csomagolva. Nem érezni. Az emberek lenyelik. Ma a lakosság 90 valahány %-a rendszeresen nézi a TV-t, és ha akarja, ha nem, kap valamilyen fertőzést, mérget. Tehát ebben a világban, ilyen sohase volt még, más erőkre van szüksége annak, aki valahogy meg akar menekülni. Mostani világ olyan, mintha minden egyes emberhez lenne egy damil beakasztva, valahogy mint a pontynak beakad a horog, akkor már csak játszani kell vele, fárasztani. A TV-n keresztül is ez a fárasztás történik. Ez olyan világ most, mintha minden egyes emberre rá lenne szerelve egy távirányítású robbanó szerkezet, úgy, hogy azt az illető nem tudja levenni. Ha le akarja venni, akkor felrobban, és távirányítással bármikor fel lehet robbantani. Ez a mai TV. Különösen a Satelit antennás TV, vagy műholdas TV adáson 20-25 csatorna jön. Akárhová kapcsol valaki szombat vagy péntek este, vagy késő este, az ember, ha keresztény nem meri kezébe venni a távirányítót, mert tudja, ha más nem, akkor jön egy szappanreklám, melyben nem csecsemő, hanem egy pucér nő teszi-veszi a figuráját, az ember azt nézi. Mit csináljak? Hát TV. Nem lehet. Úgy váltják le gyorsan a képeket, hogy nem lehet, hogy behunyom a szemem, vagy a gyermekeim szemét behunytatom, vagy pokrócot rántok a fejükre. Hát így van megcsinálva. Ez ki van találva. Ne paráználkodjál parancsnak az ellentettje van benne, és nyomják és teszik. Természetes, és egyszerű, hogy miért ne csinálják. Tehát ebben a világban nem lehet megmaradni abban az üres, kegyes kereszténységben, hogy vasárnap 1 órát elmegyek a templomba, azzal kiszúrom Isten szemét, és legyen boldog vele. Tehát szükséges a folyamatos kapcsolat ember és Isten között. Ha ez nem alakul ki, akkor az ember kiszolgáltatottá válik minden gonosz erőnek, amelyből most több árad az országra, mint ezelőtt 20 évvel.
Ezelőtt is el-eljártam 18 év alattiakhoz. Gimnáziumba mentem ritkán, de elmentem. Mindig úgy éreztem, hogy valami kontaktus hiány van közöttük és közöttem. 7-8 éve ez az állapot sokkal rosszabbá vált, mint korábban volt. Szerintem ez az állapot annak a következménye, hogy a gyerekek, a tizenéves gyerekek is nézik naponta 1-2-3-4-5 órát a TV-t, és a fényt nem a szemükbe adja, hanem onnan kilopja. Gyerekek, fiatalok, a gimnázium tagsága így néz ki egy un. közönségtalálkozón vagy filmankéton: ülnek, mint a döglött hal. Kifejezéstelen ülnek, mintha disznózsírral be lenne kenve a szemük. Ülnek. 10 évvel ezelőtt a gimnáziumokban olyan eleven, olyan friss fiatalok voltak. Kérdéssel, tele ötlettel. Hogy lenne jobb? Mintha leöntötték volna őket. Borzalmas. Ez van. Gyerekeknek a TV nézés sokkal jobban árt, mint a felnőtteknek. A felnőtteknek sincsen hasznára, ha azt látja egyfolytában, amit lehet látni. A gyerekeknek ez ugyanolyan rossz, mint a dohányzás, az alkoholfogyasztás, de a gyerekeknek tízszeresen árt, mint egy felnőttnek, és ebben a korban valamilyen irányú erőfeszítést kell tenni. Ez az amit említettem, hogy el kell kezdeni keresni azt a másik irányt. Hogy hol van Isten? Mit akar? Mert azt vettem észre, hogy aki nekiveselkedik, sokkal többet talál, mint amennyit el tudna képzelni……
((ezzel nagyon egyet tudok érteni, 2000-óta gyakorlatilag nem nézem a TV-t, pedig előtte nagy műsorfan voltam. Ha megindult egy beszélgetés valahol, tuti tudtam, hogy melyik műsorban-filmben mi történt, hát ez hála Istennek ma már nincs így. Mindig megdöbbentem, amikor meghallottam a másik szobából Győzike hangját, hogy ez az ember osztja az észt a munkából hazatért magyaroknak, és a gyerekeknek. Bár igazából egyik műsor sem különb a másiknál. Közösségekben nagyon ki tud tűnni az a gyerek, akinek a szülei nem preferálják első helyen a tévézést. Ki tud tűnni a stílusával, az értelmes megnyilvánulásaival, a szókincsével. Sajnos a mai ifjak tisztelet a kivételnek elég butácska módon élik az életüket, a tv és az aktuális irányzatok mind lenyomják az olvasás és tanulás ösztönzését, bunkóvá tesznek, érzéketlenné, (szegények, öregek, idősek, gyengék stb.), ennek egyik jele az emo irányzat, amelyik nyíltan lázad a társadalmi érzéketlenség miatt. Amellett elvonja az emberek idejét. Figyeld meg, ha bárki azt az időt, amelyet tévézéssel tölt, tévé helyett mondjuk bármilyen más kikapcsolódással, vagy tanulással, esetleg olvasással töltene, sokkal pihentebb, és képzettebb, kiegyensúlyozottabb lenne az átlagember. Mivel ez az idő még 1 hónapra vetítve is hatalmas. Napi két óra TV az havonta két és fél nap. Egy évre vetítve egy teljes hónap. Ha egy hatvanéves ember napi két órát tévézett, akkor öt éven keresztül ült ez előtt a hazug és ártalmas doboz előtt. Öt év alatt egy jó szakmát meg lehet tanulni. Öt év alatt egy házat fel lehet építeni, ha csak tessék-lássék építem. Az ember egy csomó remek és hasznos dologtól vonja el magát önként, hogy hódolhasson ennek a bálványnak, és figyelj: csak napi két órát, azaz 1db filmet számoltam. Ma gyakorlatilag a gyerekek és felnőttek jelentős része este 6-körül leül a TV elé, és mereven nézi 10-11-óráig… Persze természetesen néha én is megnézek egy-egy jó-rossz filmet (DVD-n), de nem ivódik az életembe a média, a reklámok, a téves értékek, és a rengeteg trendinek tartott ízléstelen szemét. Szóval egy szó mint száz: a TV igazi nagy démonláda. Vigyázz magadra és a szeretteidre.)