Hologramember

Egy sebtében felhúzott semmitmondó toronyház és egy kezdeti fázisban járó építkezés – így fest ez egykori World Trade Center helyén zajló beruházás. Hat évvel a szeptember 11-i terrortámadás után még mindig csak körvonalazódik, hogyan fog kinézni a jövőben a Ground Zero, és annak közvetlen környezete.

Évek mentek el a perrel

New York talán már túltette magát a 2001-es terrortámadás okozta nemzeti sokkon. A Ground Zero az egyik fő turisztikai célállomás, s nem utolsósorban pénzadományok gyűjtőhelye. A tornyok helyén alapozási munka folyik – itt lesz a Daniel Libeskind, a világhírű építész által elképzelt két „lábnyom”, póriasabban gödör, melyek hatalmas hiányjelként emlékeztetnek a két lerombolt épületre. A tervek szerint „lábnyomokat” öt, spirális alakban csökkenő magasságú torony zárja közre, melyek közül a legmagasabb az eredetileg Libeskind által tervezett, időközben Szabadság toronyra keresztelt, és messzemenőkig átszabott épület lesz.

Az öt felhőkarcoló közül legmagasabbikat, Szabadság torony építési munkálatait csak tavaly év végén kezdték meg, és nem volt problémáktól mentes az addig vezető út sem. Egy tavaly lezárult bizarr biztosítási per volt az oka, hogy csak sok évvel a WTC lerombolása után adtak zöld jelzést a Ground Zeron zajló építkezéseknek, így a mostani felállás szerint 2010-re felépülő Szabadság toronynak is. Libeskind elképzelése az volt, hogy az év egyetlen napján, szeptember 11-én az első repülőgép becsapódása pillanatában engedi be a napfényt erre a térre. A Szabadság tornyot hetvenemeletes irodaépületnek tervezte, amit tetőkertek és egy százméteres árboc tetéznek – így jön ki az a pontosan 1776 lábnyi (541 méternyi) magasság, ami a függetlenség kikiáltásának évével egyezik meg. Libeskind terve azonban már a múlté, olyan nagy változtatásokon ment keresztül, hogy az eredeti elképzelésből szinte semmi sem maradt. Hiába volt ugyanis messzemenőkig konszenzus az ügyben, hogy a terv egyszerre állít emléket, és őrzi meg dél-Manhattan üzleti karakterét, ha végső soron fel kellett tenni a kérdést: mindez miből valósul meg? Kizárásos alapon Larry Silverstein, a dollármilliárdos üzletember (eredetileg építész) jöhetett szóba, aki a terrortámadás előtt alig két hónappal kilencvenkilenc évre szert tett az eredeti két torony bérleti jogára, és olyan busás biztosítást kötött, amiből a kilencmilliárdos újjáépítési projekt nagy részét is finanszírozhatná. De évek mentek el azzal, míg peres úton bizonygatta: a két becsapódás két biztosítási eset és nem egy. Végül, éppen a napokban, a teljes, hétmilliárd dollárra rúgó követelésből négy és felet ítélt meg a bíróság, de ezen osztoznia kell a kikötői hatósággal is. Aki ma arra jár, az az ideiglenes New York-New Jersey pendlijárathoz vezető látványfolyosó rácsán keresztül lesheti a munkálatokat (ez az állomás 2020-ra tizenöt metróvonal találkozása lesz, Santiago Calatrava tüskés őslényre emlékeztető tervei alapján). S a fentiek ismeretében senki nem akadhat fenn azon, hogy míg hat év elteltével is csak a kezdeti fázisban tartanak, addig közvetlenül a lerombolt terület határán tavaly óta egy vadonatúj, kétszázharminc méter magas torony pompázik, a 7 World Trade Center nevezetű. Silverstein ugyanis nem maradt tétlen. Amellett, hogy ő lépett elő a Szabadság torony építtetőjévé, a per ideje alatt újjáépíttette az eredetileg szintén az ő ingatlanbirodalmát gazdagító 7 World Trade Center irodaépületet (hogy végül mindenki jól járjon, az öt toronyból csak négy hasznosítási joga lesz az övé). Leosztás a nagy öregek közt

Silverstein a Szabadság tornyot hetven helyett százhárom emeletesre terveztette át (ezzel odaveszett az egyenletes spirálforma és a tetőkertek fele), a két gödör húsz méter helyett csak fele olyan mély – Libeskind terve tehát gyakorlatilag elúszott. A Silverstein Properties által működtetett WTC-honlap a 7 WTC-t meglepő módon az öt WTC-torony hatodikaként jeleníti meg, ami már tényleg nem más, mint piaci árfelverés. A Szabadság tornyot David Childs, Silverstein háziépítésze tervezte (át), csakúgy, mint a 7WTC-t. is Előtérbe kerültek a biztonsági szempontok, Childs épületét sokan „betonbunkerként” emlegetik, de a New York Times építészkritikusa sem írt túl hízelgő cikket a tervről. A Szabadság torony, a maga ötszáznegyven méterével 2011-ben a világ legmagasabb irodaépülete lehetne, ha a Burj Dubai, amit ugyanezen iroda (Skidmore, Owings & Merrill) egy másik asztalánál szignáltak, nem készülne el addig.

Az öt felhőkarcolóból álló fejlesztés „maradék” négy tornyának építtetője New York város, az állam és a Port Authority közlekedési társaság. A tervek elkészítését sztárépítészekre bízták, másképp fogalmazva leosztották a nagy öregek közt. A kettes torony lett Norman Fosteré, a hármas torony Richard Rogersé, a négyes pedig Fumihiko Makié – az ötödik torony tervezőjének kilétét sokáig homály fedte, majd a kalapból előkerült az Egyesült Államokban és Sanghajban irodát fenntartó Kohn Pedersen Fox Associates neve. Sajnálatos módon mind a mai napig nem lehet tudni, hogy milyen lesz pontosan lesz az ötödik épület. Látványterveket egyelőre nem publikáltak, mindössze annyit tudni, hogy körülbelül negyven emelet magas lesz, tehát olyan magas, mint a jelenleg a területen lévő, bontás alatt álló létesítmény. A másik három toronyház látványtervei viszont már ismeretesek. Közülük a legmagasabbikat, a négy rombuszalakzatban végződő 79 emeletes kettes épületet tervezi Foster. Rogers dolgozta ki a 71 emeletes, a tőle jól megszokott high-tech vonalakat felvonultató hármas felhőkarcolót, Maki számára pedig „maradt” a 64 emeletes négyes torony, s meg kell vallani, ő sem cifrázta, cizellálta túl a designt. A menetrend szerint mindhárom torony alapkövét jövőre teszik le, építésüket pedig 2012-re fejezik be, tehát, ha minden rendben megy, akkora épül fel az új WTC.

A eredeti elképzeléseket kidolgozó Libeskind neve szerzői minőségben pedig legfeljebb a helyszínrajz kapcsán kerül elő. Persze a berlini Zsidó Múzeum tervezőjét sem kell félteni: a nyertes pályázat egekbe lendítette a karrierjét; a WTC-ről legfeljebb hallgat, s nem mellesleg 850 ezer dollár kártérítést kér Silversteintől a tervek engedély nélküli átalakításáért. Mégis, ha nincs a pályázat (és Libeskind), akkor a városszövetben még ennyi nyoma sem maradt volna a világkereskedelmi központba csapódó repülőgépek okozta tragédiának. Hogy mindebből egy milliárdos üzletember húz hasznot? A történelemkönyvek nem ezt a mondatot fogják hangsúlyozni.